Nyakunkon a medvehagyma szezon, így gyorsan összegyűjtöttem pár hasznos információt erről a csodálatos növényről. A medvehagyma (Allium ursinum) az amarilliszfélék családjába tartozik, szokták vad fokhagymának, vagy erdei fokhagymának is hívni. A növény zöld leveleit tavasszal – időjárástól függően – március végétől április elejéig gyűjtik, általában a virágzás kezdetén. Illata a fokhagymára hasonlít, ennek oka, hogy a levél fő hatóanyag mindkét fajnál ugyanaz, az úgynevezett alliin. Az alliin bomlása során képződő vegyületeknek van jellegzetes illata (köztük az egyik legfontosabb az allicin), így minél kisebb darabokra vágjuk a levelet, annál erősebben érezzük a jellegzetes fokhagyma illatot. A medvehagyma kis mennyiségben tartalmaz illóolajat (mely a 0,01 %-ot sem éri el), vannak benne flavonoidok, vitaminok (A, B1, B2, C), illetve ásványi anyagok (jelentős a vas tartalma, ezen kívül felhalmoz még cinket, mangánt, kálciumot és szelént).
Nem csupán hatóanyaga, felhasználása is szinte teljesen megegyezik a fokhagymáéval. A népi gyógyászatban bélhurut, hasmenés, gyomorrontás kezelésekor alkalmazzák, fertőtlenítő hatású. Rendszeres fogyasztásával megelőzhető az érelmeszesedés és a magas vérnyomás kialakulása. Újabb kísérleti eredmények igazolták szívvédő, vérrögképződést gátló hatását. Ez utóbbi miatt nem javasolt együtt fogyasztani véralvadásgátló gyógyszerekkel! Csökkenti a vér koleszterinszintjét, illetve a vércukorszintet. Kiváló antioxidáns, erős baktériumölő hatása is igazolt.
A növény erdei-árnyékos élőhelyeket kedvel, hazánkban leggyakrabban a Mecsekben, a Keszthelyi-hegységben, a Zselicben és a Bakony területén találkozhatunk vele. Habár kidolgozott termesztés-technológiával rendelkezik, a hazánkban forgalmazott termékek gyűjtésből származnak. Mivel a levelek gyűjtése (a védett területek kivételével) Magyarországon nem engedélyköteles, így sajnos egyre gyakrabban előfordul, hogy „túlgyűjtik” – ezzel veszélyeztetve az eredeti élőhelyeket. Nyugat-Európában már több országban is a veszélyeztetett fajok közé került ezen okból kifolyólag.
Amennyiben mi magunk indulnánk medvehagyma-levél gyűjtő körútra, a túra előtt alaposan készüljünk fel a növény botanikai jellegzetességeiből. Erre azért van feltétlenül szükség, mert levele könnyen összetéveszthető a májusi gyöngyvirággal. A két faj élőhelye sokszor átfedi egymást, levelük színe és alakja hasonló. Nyilván a gyöngyvirág gyökérrel és nem hagymával rendelkező növényfaj – e miatt azonban ne ássuk ki a növényeket a földből. A virágzatuk is eltérő, bár mindkét faj fehér virágokkal rendelkezik, a medvehagyma esetében ez a hagymafélékre jellemző ernyős virágzat, a gyöngyvirág esetében kellemesen illatos, apró csengettyűkre emlékeztető laza fürt. Sajnos a virágzatra sem támaszkodhatunk a gyűjtés során, hiszen nem teljes virágzáskor szedjük a leveleket, hanem azt megelőzően. Maradnak tehát a levelek: a medvehagyma levele vékonyabb, visszahajlik, hosszúkás-elliptikus, felülete fényes. Intenzíven hagyma illatú. A gyöngyvirág levelei ezzel szemben szélesebbek, merevebbek, nem fénylő a felszínük, nincsen illatuk. Így a legbiztosabb, ha minden egyes gyűjtött levelet megszagolunk!
Miért fontos megkülönböztetni ezt a két fajt?
A májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) közkedvelt ültetett dísznövény, hajtásai azonban erős hatású, szívre ható glikozidokat tartalmaznak. A gyógyszeripar számára igen értékesek ezek a vegyületek, melyek közvetlenül a szívizomra hatnak. A legismertebb ilyen típusú gyógyszer a digoxin, mely a gyűszűvirág fajok levelében halmozódik fel. Tudunk kell azonban, hogy a szívglikozidok effektív és letális dózisa nagyon közel van egymáshoz, így csak korlátozott ideig, orvosi felügyelet mellett alkalmazhatók! Aki nem szándékosan fogyasztja el a gyöngyvirág levelét, annál (az elfogyasztott mennyiség függvényében) mérgezési tünetek jelentkezhetnek, először hányás, hasmenés, majd szívritmuszavar, keringési rendellenességek, végül kamralebegés (ventricularis fibrillatio), mely azonnali orvosi segítség nélkül halált okozhat.
Tehát a medvehagymát bátran fogyasszuk, a gyöngyvirágban pedig továbbra is csak gyönyörködjünk!